Intuíció, túl a logikán...
Régóta figyelem, hogy vannak időszakok, amikor bizonyos témakörökhöz kapcsolódó történések folyamatosan velem szembe jönnek. Olykor velem történő események képében, olykor rámutatnak más élethelyzeteire. Régóta figyelem és megtanultam, hogy ezek számomra mindig megmutatnak valamit, rámutatnak valamire. Mindig valamilyen tanítás számomra a céljuk. Sok évvel ezelőtt, ezekre tudatosan nem is tudtam így gondolni...
Semmi sem történik véletlenül. Mindennek, ami történik körülötted, ami körülvesz, amire felfigyelsz, érzékelsz, az különleges jelentőséggel bír számodra. A történéseket te magad vonzod be életedbe, akár tudatosan, akár tudattalanul teszed, tapasztalni, tanulni szeretnél általuk.
Amiket csodás és különleges egybeeséseknek hiszünk, azok valójában nem a véletlen művei. Hitem szerint van egy felsőbbrendű erő, egy tér, ami segítségünkre siet olykor a kérdéseink megválaszolására. De miért csak olykor?
... mert nem mindig vagyunk vevő üzemmódban a válaszokra, pedig a tér folyamatosan VAN, rendelkezésünkre áll. A vevőkészülékben zavar támad, mert előtolakodnak a gondolataink, habzó hullámokban örvénylenek, hangoskodnak, zsizseg az elménk.
A tudatos emberként nagyon nagy feladat, hogy intuitív képességünket fejlesszük. Fáradtságos út, de megéri.... cserébe egy sokkal izgalmasabb, kalandosabb életet élhetünk.
Az intuíció lényege éppen az, hogy túlszárnyal minden logikát, figyelmen kívül hagyja a tapasztalataidat, nem fontos, hogy mit gondolsz, az sem fontos, hogy mások mit gondolnak... csak az számít, hogy MIT ÉRZEL.
Mi nők sokkal kevésbé vagyunk racionálisak, ezért az úgynevezett női megérzéseink, egyfajta szenzorunk sokkal jobban működik, mint a férfiaknak.
Sok nő, sőt mondhatom, hogy a legtöbb nő a gyermekvállalást követően tapasztalja meg, hogy női megérzései élesre lettek hangolva. Mégsem merünk rájuk hallgatni. Ennek oka egyrészt neveltetésünkben keresendő, másrészt rengeteg ehhez és sok egyéb máshoz társított hitrendszerünk az oka. Sokszor beleesünk abba a hibába, hogy bár élesen jeleznek megérzéseink, mégis megengedjük, hogy mások mondják meg helyettünk a helyes irányt, válaszokat kérdéseinkre. A rossz hír az, ha ezt megengedjük, akkor nem a saját életünket éljük, hanem másokét, azokét, akik tudni vélik nekünk mi a jó, vagy mik a válaszaink a saját feltett kérdéseinkre.
A jó hír az, hogy az intuíció fejleszthető. Mindannyiunk egyik alapvető, veleszületett tulajdonsága. Ha ezen képességeidet fejleszted, átprogramozod korlátozó hitrendszere(i)d(et), elindulsz egy önismereti úton, ami sokszor nehéznek tűnik és rögös, akkor a megérzőkészséged fejlődik. Egyszer csak észreveszed, hogy nincs már szükséged külső megerősítésekre, visszaigazolásokra, nem függsz mások véleményétől. Kérdések vannak és vannak rögtön válaszok is. Tudod hol vagy, hova tartasz.
A megoldások és válaszok minden pillanatban rendelkezésre állnak. Minden, ami körülötted van, megpróbálja felhívni a figyelmedet valamire. Merd észrevenni, merd hinni és elhinni!